Jelenlegi hely

Módszerekről röviden

           Családterápia:           

 

 

 

 

 

A rendszerszemléletű megközelítés a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, annak alrendszerei (pl.: párkapcsolati, szülői alrendszer) illetve az egyén jelentős családi kapcsolatai állnak.

A családi kapcsolatokban interakció, kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban. A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó családtag a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli.

A családterápiás ülésen az egész család vagy a család több tagja is részt vesz. Ilyenkor mindenki megfogalmazhatja problémáját, véleményét és meghallgatja a többiekét is. A terapeuta segíti a párbeszédet. Sokféle technikával rávezet arra, hogy a családi kommunikáció, a családi rendszer működése, működésének esetleges hiányai, mi módon vezetnek a problémához, mi a szerepe a tünetnek a család életében. Meglepve tapasztalják ilyenkor a kliensek, hogy a legjobb szándék mellett is előfordulnak, gondok. Ezekből a kezdeti tapasztalatokból kiindulva segíti a terapeuta a családot a változás, a fejlődés felé, létrehozva egy olyan összhangot, amiben nincs szükség már a tünetre és minden családtag jobban érezheti magát. Ehhez a változáshoz a legtöbb családnak megvannak a belső erőforrásai, amit mozgósíthat. A működő, támogató családi kapcsolati háló, nehéz élethelyzetekben, betegségekben, veszteségekben is erőt ad, támogat.

A családterápiás ülés hosszabb, mint egy átlagos pszichoterápiás ülés, kb.1.5ó.                                      

Az egész folyamat 6-25 ülést vesz általában igénybe, változó gyakorisággal. Kezdetben hetente, kéthetente, majd havonta is lehet találkozni, természetesen mindig a probléma természete és a család állapota a meghatározó.

Lehet önálló terápiás módszer vagy kombinálható egyéb terápiás formákkal. Használható egyik vagy másik családtag egyéni terápiájával együtt, illetve kiegészítheti az egyéni pszichoterápiát annak különböző fázisaiban. Kiemelt szerepe van a gyermek – és serdülő pszichoterápiával való kombinációnak.

Mindazon páciensek számára ajánlható, akik családban élnek, és tünetük, betegségük pszichoterápiával, vagy pszichoterápia és farmakoterápia kombinációjával gyógyítható.

 

           Párterápia:         

 

 

 

 

 

 

A párkapcsolatban leggyakrabban előforduló probléma a tartós elégedetlenség, frusztráltság a kapcsolatban.

Gyakoriak a kommunikációs nehézségek, így a valós szándékok félremondása/értése, a valós érzések kifejezésének vagy „meghallásának” nehézségei. Gyakran az elégedetlenséget vagy a haragot sem”illik” szóvá tenni .Így az más utakon tör felszínre. Ezen érzelmi, kommunikációs zavarokon, mint a jéghegy csúcsa, magasodnak a szexuális élet problémái, tovább örömtelenítve a pár életét. Nem ritka a vélt vagy valós féltékenység. A párhuzamos kapcsolatok pont a valódi intimitást nehezítik. Sokan a feszültségeiket szóbeli vagy testi erőszakban vezetik le, ami persze nem oldja meg a problémákat, még több haragot, félelmet, szégyent generálnak.

Ilyenkor érdemes felkeresni egy párokkal foglalkozó szakembert, aki semleges és biztonságos közeget biztosít a kapcsolat tisztázásához a kommunikációs nehézségek javításához, a fel nem dolgozott érzések kimondásához a szeretet újbóli áramlásához.

 

Van, hogy a kapcsolatban még vannak tartalékok, érzelmi erőforrások és mindketten hajlandóak tenni is a kapcsolatuk javításáért. Ilyenkor a kapcsolat is javulhat. Van, hogy az egyik vagy mindkét fél úgy dönt, hogy a szerzett sebek, sérelmek nem jóvátehetők és külön szeretnék folytatni az életüket.  Válni is sokféleképpen lehet. És a válás tényénél szinte fontosabb is a hogyanja. Ez még inkább igaz, ha gyermek is van a családban. Érdemes felmérni a válás következményeit minden érintett számára. Feldolgozni a veszteségeket és dolgozni azon, hogy a válás után is az elvált pár, mint szülők tudjanak együttműködni.

 

Viselkedésterápiákról röviden

 

Minden ember különböző viselkedési szokásokkal éli az életét, alkalmazkodik szűk és tágabb környezete elvárásaihoz, szokásaihoz. Életük során kialakulnak sztereotip viselkedési sémák, melyeknek az a szerepük, hogy könnyebbé tegyék a mindennapi létezést, pl. reggeli – esti rituálék, családtagokkal, munkatársakkal, barátokkal jól bevált, ismétlődő tevékenységek.

Vannak azonban olyan „rossz szokásaik”, amelyek nem segítségükre vannak, hanem fordítva: gátolják, nehezítik a feladatok megoldását, a problémák leküzdését. Ezeknek a „rossz szokásoknak” a rögzülése vezet különböző lelki betegségeknek a kialakulásához. Hiába érzi az adott ember, hogy másképp kellene viselkednie, hiába jelzi a környezete, hogy: „már százszor mondtam ezt ne így csináld!”, nem sikerül leküzdeni az adott viselkedési sémát.

A viselkedésterápia egyik alapelve az, hogy minden emberi viselkedés tanuláson alapul, tehát a nem hatékony viselkedés helyett képes az ember új, eredményesebb viselkedés megtanulására. A viselkedésterápia egy tanulási folyamat, ahol a páciens és a terapeuta együtt dolgozik azon, hogy új viselkedési sémákat alakítsanak ki, melyek nehéz helyzetekkel való megküzdés során hatékonyak, a régi, nem kívánt cselekvési sorok feletti uralmat segítik.

A módszer részletes viselkedéselemzésen, önmegfigyelésen, önkontrollok kialakításán, házi feladatok megbeszélésén keresztül alakítja ki az új és hatékony viselkedési sémákat.

Ez a módszer elsősorban fóbiák, körülírt félelmek, szorongások, kényszeres rituálék, függőségek kezelésére hatékony.

 

Kognitív terápiákról röviden

Mottó: „Az embereket nem maguk a dolgok zavarják, hanem a szemléletük, ahogy a dolgokat nézik” (Epiktetosz)

A kognitív terápia célja a kognitív folyamatok megismerésén keresztül segíteni a hibás, káros, alkalmazkodást gátló gondolkodási mintázatok felismerését és megváltoztatását.

A kogníció szó jelentése: megismerés, mérlegelés, vizsgálat. Azt a folyamatot jelöli melynek során az egyén a külvilágról szerzett tapasztalatait, információit a saját, egyéni szűrőrendszerén keresztül feldolgozza.

A kognitív pszichoterápia szintén tanuláselméleti háttérrel bír. Azon az elven működik, hogy az egyén fejlődése útján számos hasznos és torz tapasztalatot szerez a környezeti hatások feldolgozása során. Kialakulnak benne beállítódások, attitűdök, hogy különböző helyzetekben hogyan érezzen, hogyan gondolkodjon, milyen értelmezést adjon az őt ért élményeknek. Ezek egy része tudatos, más része automatikussá válik az évek során. A beállítódások egy része segítségükre van: tudhatják mit várjanak el egy adott helyzetben, egy adott személytől, más részük olyan előfeltételezéseket eredményez, ami rugalmatlanságot, előre vetített félelmet, elutasítást vagy túlzott elvárást okozhat. Kialakulnak irracionális és irreális hiedelmek, ilyen pl: „Én ismerem őt és biztosan azt fogja mondani, csinálni…”, „Én azt gondolom, hogy Ő azt érzi, hiszi, gondolja…”

A kognitív terápia során páciens és terapeuta azon dolgozik közösen, hogy az egyén képessé váljon saját beállítódásainak felismerésére, elkülönítse a hatékony és hibás gondolkodási sémáit. Képes legyen felülvizsgálni saját irracionális hiedelmeit, ütköztesse azokat a környezete valóságos elvárásaival, elemeivel. Megtanulja a hatékony és reális információfeldolgozást, képessé váljon a negatív gondolatainak kontrollálására, az önmagáról alkotott képe differenciált megítélésére.

Ez a módszer is tanulási folyamat, önmegfigyeléssel, házi feladatokkal, számos konkrét, egyéni élethelyzet részletes elemzésével.

A módszer alkalmazhatósága nagyon széles, nemcsak különböző érzelmi és viselkedészavarokban, de számos kommunikációs helyzet hatékonyabb megoldásában tud hatékony segítséget nyújtani.

 

Nevelési tanácsadás

Sok szülő érzi úgy, hogy gyermeke nevelésével kapcsolatban tanácsra, útmutatásra van szüksége, szeretné, hogy gyermeke szakmai segítséget kapjon, vagy egy-egy nehéz élethelyzetben szeretné őt hatékonyan támogatni.

Ilyenkor fordulhatnak gyermekpszichológushoz, hogy segítséget nyújtson.

A lehetséges problématerületek:

– nevelési nehézségek

– testvérféltékenység

– jelentős változások a gyermek szokásaiban, hangulatában

– érzelmi problémák

– veszteség, gyász (haláleset, válás, költözés, közösségbe lépés, váltások, változások) feldolgozása

– magatartási és beilleszkedési nehézségek

– kötődési problémák, szülő és gyerek közötti konfliktusok

– evéssel, alvással, szobatisztasággal kapcsolatos nehézségek

– serdülőkori problémák

– teljesítményzavarok...stb

 

A bejelentkezést követően a szülők bevonásával problémafeltáró beszélgetésre, a gyerekkel kapcsolatos nehézségek részletes megvitatására kerül sor. Ezt követi a gyerekkel folytatott munka, a gyermek személyiségfejlődésének, érzelmi és viselkedési jellemzőinek megfigyelése és a probléma mögötti háttértényezők feltárása.

A szülőkkel folytatott konzultációk keretében adok visszajelzést a tapasztaltakról és fogalmazunk meg közösen javaslatokat, terveket, lehetőségeket a nehézségek, problémák megoldására. Az együttműködés mértéke, a probléma súlyossága, a gyerek és a szülő változás iránti fogékonysága alapján állapodunk meg a találkozások számában.

 

 

Szüléstámogatás, kismama- és szüléspszichológia

 

Minden ember közös jellemzője az, hogy nőtől született és átélte a méhen belüli élet és a születés csodáját. Mindannyian őrzünk érzéseket, emlékeket, élménymaradványokat ebből az időből és elsőként az anyánkkal való kapcsolat által találkozunk a világgal. Éppen ezért a várandósság és a szülés egész életünkre kiható élménnyé válik, akár szülőként, akár megszületett gyermekként vagyunk részesei ennek a folyamatnak.

A szülés nem tekinthető önmagában álló, elszigetelt eseményként, hiszen a várandósság, a szülés és a gyermek egyéves koráig tartó időszak (perinatális időszak) érzései, élményei összefüggenek, egyaránt érintik az anyát, az apát és a gyermeket. A várandósság, a szülés és a korai szülői tapasztalatok felkínálják annak a lehetőségét, hogy elfeledettnek hitt régi problémáinkat újra átdolgozzuk. Érési folyamat megy végbe ekkor mind az anyában, mind az apában, ami a szülővé válás mellett az egyéni személyiségfejlődésben is szerepet kap, hiszen a perinatalis időszak egyfajta krízis helyzetként tekinthető, ahol a belső pszichés egyensúly megingása, majd stabilizálódása a személyiséget érettebbé teszi, ami természetesen javítja a szülői képességeket.

A perinatális időszakban igénybe vehető támogatási formák:

– Konzultáció gyermekáldásra vágyó, szülővé válásra készülő nőknek és pároknak

– Várandós életvezetési- és pszichológiai tanácsadás a várandósság minél koraibb időszakától

– Szülésfelkészítés – legkésőbb a 35. hét után történő egyéni és páros beszélgetések a vajúdás, illetve a szülés folyamatáról.

– Szüléskísérés asszonytársi segítőként – dúlaként a szülőszobán

– Szülésélmény-feldolgozás

Részletsebben itt olvashat a témáról: http://pszichologus-dula-debrecen.blogspot.hu/

 

 

TERRA PSZICHOTERÁPIÁS MŰHELY és RENDELŐ
Debrecen, Iparkamara u 4. III/14

   

 

 

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer